Meghallás, böjt, együtt: Henczel Szabolcs nagyböjti gondolatai

A nagyböjt a húsvétot megelőző 40 napos időszak, amely 2026-ban április 2-ig, nagycsütörtökig tart. A keresztények lelki felkészülésének, az önmegtartóztatásnak és az elcsendesedésnek az ideje.

Henczel Szabolcs nagyböjti aktuális üzenetének megfogalmazásához XIV. Leó pápát hívta segítségül. A lelki gyakorlatra elvonuló Szentatya szerint először a saját életünk megreformálásával kell kezdeni, hogy azután ez magával hozza az egyház nagy közösségének lelki frissességét, megajándékozva az embereket Jézus Krisztus akarata szerint. – Erre hívlak meg benneteket, hogy egy kicsit csendesedjünk el magunkban, és engedjük, hogy azok a gondolatok, amelyeket a pápa megfogalmazott, aktualitássá váljanak a mi életünkben is.

Három szó, illetve fogalom köré fogalmazta meg Leó pápa az idei nagyböjti üzenetét: az első a meghallás, a második a böjt, a harmadik az együtt.

– Mit is jelent a meghallás? Legelőször nézzük meg Isten részéről. Már az Ószövetségből ismerjük, hogy az égő csipkebokornál Mózesnek megjelenik az Úr, és azt mondja neki: „Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban. Meghallottam az ő jajkiáltását a szükségében.” Jó tudni, hogy olyan Istenünk van, aki meghallja a mi kiáltásunkat. És ahhoz, hogy meghallja a mi kiáltásunkat, nekünk először el kellene hallgatnunk, és a csendben meghallani az Isten hozzánk intézett üzenetét. Ez legjobban a Szentíráson keresztül nyilvánul meg, ugyanakkor jó lenne, ha mi is egy kicsit a Szentírásból táplálkoznánk és hallgatnánk Istenre, tehát meghallanánk Isten hangját, amely csakis nekünk szól. Ez nem egy individuális hang, amely csak egy személynek szól, hanem erre támaszkodva cselekedhetünk. Ha hallgatunk arra a bizonyos belső szóra, talán ez lenne a megtérés első gesztusa és mozzanata.
A nagyböjt második útmutató szava vagy mérföldköve maga a böjt kifejezés.

Henczel Szabolcs szerint a legtöbb embernek a böjtről a megvonás, az elvonás jut az eszébe, tehát valami olyan dolog, ami negatívum. A pápa a Szentíráson keresztül arra hívja fel a figyelmet, hogy rengeteg hang vesz körül minket a világban. – Szent Ágostont hívja segítségül, aki azt mondja, hogy más a hangja és más a böjtölése azoknak az embereknek, akik csak e világban élnek, mint azoknak, akik akarnak e világban élni, de nem e világból meríteni. És az angyalok mivel táplálkoznak? Isten igéjével és lényével, szavával. Azért kell böjtölni és a böjtöt megtartani, hogy rádöbbenjünk arra, mi az, amit magunkhoz veszünk, és mi az, amivel táplálkozunk – mondta a beledi plébános, aki úgy gondolja, hogy az élet fenntartásához ételre van szükség, továbbá italra, folyadékra, hogy ki ne száradjon az ember. Ugyanúgy a léleknek is vannak létfenntartási szükségletei.

A böjt önmagában nemcsak önmegtartóztatást jelent, mert pozitívumot is ad az életünkben. A pápa megnyilatkozása szerint, aki nem engedi be Isten szavát az életébe, az nem is böjtöl igazán. – Nekünk a böjt azt jelenti, hogy Isten szavából táplálkozunk, míg mást megvonunk magunktól; ez a pozitívum, ez az adás legyen a másiké. Mit is jelent ez? Tartózkodjunk a felesleges beszédtől, a csípős megjegyzésektől. Mennyire más lenne az élet, ha észrevennénk és megjegyeznénk a jót otthon, a munkahelyen és akár a közösségi felületeken is. A jó hír mások épülésére szolgál, míg a negatívum a másik ellen hat, főleg, ha a távollétében rágalmazzuk őt. Ahogy a pápa mondja: ez lenne a mi nagy közös böjtünk, a nyelv böjtölése, a nyelv lefegyverezése. Mi is tegyük le azokat a szavakat, amelyek ártanának, és helyette vigyük be Isten szavát, amely gyengédség és szeretet. Jó lenne, ha a gyengédség gesztusával átölelnénk egymást.

Az idei nagyböjti üzenet harmadik szava az együtt. Mit is jelent ez?
– Ha már elcsendesedtünk és meghallottuk Isten szavát, utána a böjt gyakorlatát úgy végeztük, hogy megvontuk magunktól a negatív megjegyzéseket, és adtunk valami pozitívumot, akkor ez hatással van a közösségre. Nem mindegy, hogy milyen lelkületű emberekké formáljuk egymást. Az sem mindegy, hogy mit teszünk egymásért, legyen ez a város közössége, egy falu közössége, egy plébániai közösség vagy akár a legkisebb közösség, a család.

Nem kerül pénzbe, különösebb fáradságba sem, ha az emberek nem dobják ki a felesleges dolgaikat, például a zöldséget, a gyümölcsöt vagy más tartós élelmiszert, hanem elraktározzák és odaadják valamelyik közösségnek. Soha nem felejtem megboldogult Ferenc pápa példázatát, hogy ő gyerekként tapasztalta meg a családjában a másokon való segítséget. Erre hívok mindenkit ebben a szent negyven napban, hogy hozzuk létre a szeretet civilizációját, amelyben a böjt jelentsen valami pozitív dolgot.